Az egyik kedves ügyfelem meg ezt a képet találta és egyből át is küldte, hogy erről beszéltem neki. Ez van ott belül. Alulról a medencefenék, felülről a rekeszizmok, oldalról a csípő és még néhány izom a mély fascialáncból (deep front line). Minden mozgás innen indul. Ennek az almaformájú, de annál rugalmasabb labdának érzékelnie kellene a kívülről jövő érintést, nyomást (meg a belülről jövő érzeteket is), és a labdán történő alakváltozásnak, benyomodásnak jelentős információértéke van, ami alapján reagálunk és szabályozzuk a testünket. Amennyiben ezt nem vesszük figyelembe, megblokkoljuk és nem engedjük be az információt a központunkba, kevesebb lesz az esélyünk a számunkra optimális döntést meghozni.
Ha valaki azt mondja, hogy nézz magadba, figyelj befelé azzal a legtöbben nem tudnak mit kezdeni. Én sem tudtam, szerettem volna, de nem találtam semmit. Most már végre van mit megfigyelni. Tudom keresni a középpontot, tudom figyelni, hogy mikor nyomódik jobban a bal vagy jobb, az első vagy hátsó, a felső vagy alsó oldal.
Nagyon sokan fejből dolgoznak, olyan agyalósak. Ezt viszonylag jó százalékkal ki szoktam szúrni a testtartásból vagy sétából. Az agyaláskor a központod a hasadból a fejedbe kerül, és ha közben mozogsz, akkor a fej körül fogod hordozni a tested. A nyak és a fej korlátozottan fog mozogni, a talajból, törzsből jövő hullámok meg is fognak rekedni.
