Nem tudom mit érzel most, de látom ezt a sérülési listát:

Nem foglak tudni megmenteni ezzel a cikkel, főleg, hogy nem is jut el hozzád. Nem is szeretnélek magamhoz hasonlítani, viszont átmentem pár hasonló eseményen, aminek a tapasztalata adhat kis iránymutatást, ha nem is neked Ansu, hanem neked kedves olvasó.

Tehetséges atlétaként 22 évesen versenyeztem utoljára és már akkor is sérülten. Az ellenfelek és álmok helyett az egészséget kellett kergetnem. Sok évig próbáltam megtalálni, hogy hol a hiba, amit javíthatok és volt is több alkalommal olyan élményem, hogy igen végre megvan, de nem voltak tartósak.

Ahogy kutattam a témát, olyan összefüggésekre akadtam, hogy gyakorlatilag minden külső és belső hatás befolyásolhatja a test és mozgás állapotát. Régebbi balesetek, műtétek, lelki traumák, félelmek, személyiség, táplálkozás, légzés. Ebben a végtelen tengerben persze találhatsz olyan részleteket, amiken sikerül változtatni, de mindent nem fogsz tudni átlátni. Ha a fókusz a probléma keresésén van, szinte biztosan lesz amit megtalálsz, meg lesz amit nem, illetve lesz amit meg tudsz oldani és lesz amit nem.

Ekkor találkoztam a TestSzobrász képzésben Ida Rolf munkásságával, aki azt vallotta, hogy a tartós gyógyulás az egy fejlődési, egy edukációs folyamat eredménye. Mit tudok megváltoztatni magamon? A testtartásomon, a mozgásomon, a személyiségemen. Milyen erők hatnak rám? Ez innentől egy izgalmas tanulási folyamat, ami akkor is fejleszt, ha éppen az eredeti problémák nem szűnnek meg. Nem érzed kidobott pénznek és időnek, mert közben változol, erősebbé válsz testileg, lelkileg.

Nem éreztem normálisnak, hogy a sport tönkreteszi a testünket. Azt rengeteg szakember állítja, hogy a mozgás az egészség egyik legfontosabb alappillére. A testtartás fejlesztése mellett arra kerestem a válaszokat, hogy hol van ez az egészséges határ. Arra jutottam, hogy nincs ilyen határ. Van akinél egy séta sem tesz túl jót, van aki meg magas szinten minden gond nélkül végigteniszezi az életét. Ha egy mondatban kellene leírnom, hogy most hogyan gondolom, akkor így szólna:

"Engedd el az eredményt, a mozgás legyen örömteli és művészi minőségű, a test és az elme legyen nyitott, az ízületek legyenek kiterjedve, az adaptációt tápláljuk játékos szituációkkal, amik felkészítenek a valós helyzetekre, erőhatásokra."

Ha az alkatrészek nem működnek együtt, akkor valami túl fog terhelődni. Nem engedheted meg magadnak, hogy akár a talpad, bokád, térded, csípőd és a gerinced szegmensei ne végezzék el a saját feladatukat és ne kommunikáljanak egymással. A tested nem egy gép, hanem egy hangszer, úgy is bánj vele, ne hagyd porosodni, de vigyázz rá.