1. Egészséged mindig óvd
Nincs olyan edzés, amivel az egészségünkre károsan hatunk. Baleset, sérülés persze benne van, de olyan feladat amivel tudom (vagy a szülő vagy az edző tudja) hogy nem teszek magammal jót, nem áldozom fel az eredményesség miatt. Nem tudok egyetérteni az élsport mindenképp tönkretesz elmélettel, rossz edzéstervezés, nem megfelelő terheléseloszlás, és sok nemtudás eredménye, és mivel mindentudás meg nincs, ezért mindig lesz nemtudás, csak nem mindegy, hogy arányaiban mennyi.
2. Vedd le a fókuszt az izmaidról
Az első ponton valószínűleg nem veszünk össze, itt már lehet, hogy azt gondolod nem vagyok teljesen normális. Olyan hitben edzettem, hogy végiggondoltam milyen izmok kellenek a kosárlabdához, sprintfutáshoz, esetleg miben van lemaradásom és azokat a területeket céloztam meg. Kellenek erős combok, fenék, has, hát, és mélyebb csípő, törzs meg gerincizmok. Az izmok szükségesek, de azt belőni, hogy adott sportnál melyik izomból éppen mi az optimális erősség az lehetetlen vállalás. Zsákutca, nem vezet előre. Becsapós, mert az izmok fejlődése nagyon intenzív fejlődést fog hozni, de aztán nem tudod kontrollálni, vagy éppen lazán tartani, vagy éppen visszagyengíteni, szóval egy idő után felgyűlnek a hátrányok.
3. A funkcióra figyelj
Az izomfejlődést vedd következménynek. A funkcióra koncentrálj, hogy azt a lehető legtökéletesebben csináld meg. Ha a funkció megy, pl tudsz magabiztosan szaltózni, akkor azt már szinte alig kell gyakorolnod, hiszen a tested tudja. Azok az izmok amikkel végre kell hajtanod azok megfelelőek. A szintentartás sokkal kevésbé idő és energiaigényes dolog, mint valami újnak, valami nehezebbnek a megtanulása.
4. Bontsd fokozatokre, részletekre a nehéz feladatot
A megcélzott funkció sokszor elég összetett, legtöbbször nem lehet elérni a tökéletes funkciót, csak ha sok részletet és könnyített gyakorlatot már el tudunk végezni. A szaltó sem úgy indul, hogy csinálsz egy rossz szaltót aztán addig ugrálsz amíg tökéletes nem lesz. Kell egy folyamat, amin ha végigmész akkor a technika és az erő megfelelő aránya összeáll. A terv és a könnyű kezdés elengedhetetlen. Addig gyakorold az adott lépést, amíg biztossá nem válsz benne. Kis gyakorolgatások nem elegek. Úgy tanultál meg felállni, hogy egész nap gyakoroltad. Úgy tanultál meg biciklizni, hogy dőltél, estél keltél és nem adtad fel. Ne add fel.
5. Bízd a tested adaptációs képességére
A test a túlélésre optimalizált. Amihez szoktatod olyan irányba fejlődik. Ha valamit mozgatsz fejleszti, amit nem azt leépíti vagy éppen merevíti. Az adaptáció sebessége szövetenként eltérő, vannak azonnali, gyorsabban meg lassabban átalakuló részeink. Neked tenned kell a dolgod és legközelebb már erre jobban felkészülve fog várni a tested, jobban terhelhetővé válik ha nem volt az edzésed alulterheléses.
6. Optimális edzésterhelés
Ez egy nagyon-nagyon nehéz feladat. Pont belőni azt a szintet, ami nem számít alulterhelésnek és nem számít túlterhelésnek. A megfigyelésem, tapasztalatom az, hogy általában túlterhelési tartományban végezzük az edzést. Túltoljuk aztán meg pihentetjük, masszírozzuk, nyújtjuk, kenegetjük aztán megint túltoljuk és így tovább. Az edzéshez szenvedni kell a másik elv amivel nem értek egyet. Szenvedéllyel küzdeni igen, de szenvedni nem.
7. Tested mint egy rakás rugó okosan összekötve
A csontokat a lágyszövetek (izom és fascia) tartják egyben. Az összenyomott meg a kifeszített rugó elengedve vissza szeretne térni az eredeti alakjába, tehát energiát tárol. Nekünk úgy kell tartani vagy éppen mozgatni a testünkön belül az egyensúlyt, hogy folyamatosan legyenek energiát tároló szöveteink. A testünkre folyamatosan hat a gravitáció, tehát mindig rendelkezésre áll egy erő, ami ezt a rugóösszenyomást vagy éppen széthúzást elvégzi helyettünk ha megfelelő pozícióban tartjuk magunkat és belesüllyedünk az aktuális alátámasztásunkba. A süllyesztés képessége a kulcs, ennek a képességnek a hiánya választ el téged, hogy egy új szintre lépj.
Ez a lépés egyedül nem fog menni.
