Amennyiben ez a belső mozgás nem jön létre, vagy nem időben jön létre akkor kompenzációkra kényszerülünk. Minden esetben a felszíni izommunkát mély izommunkával összekapcsolva szükséges létrehozni, mert ez adja az alátámasztást, és a lokálisnak tűnő erőt így finoman szét lehet osztani a teljes test kötőszöveti hálózatán.
Több dolgot nyerünk egyszerre. A mély struktúrákat folyamatosan nyomás alatt tartjuk, így edzésben marad, erősödik, nem szűkül a mozgástartomány. A felszíni izomzat meg nem kerül túlhasználat alá, kevésbé válik feszessé, kisebb eséllyel húzódik, sérül meg.
Nem tudom a pontos arányokat, de ha a fontossága szerint ki szeretném fejezni, akkor olyan 70-30 százalékban a nem láthatóval kellene többet foglalkozni. Ezért nem releváns gyakorlatot hozni, hogy tessék ezt kell csinálnod. Mert a legtöbb esetben képes vagyok megcsinálni mély mozgás nélkül is. Ezért hoztam pl az oldalamon egy olyan guggolást, ahol egy vizespalack van a fejem tetején. Van egy látható mozgás, ráadásul a guggolás nagyon alapképesség kellene, hogy legyen és válogatott sportolóimnál is van hogy hiányzik, és mellé egy fokozott belső kontroll, hogy ne essen le a palack.
Ezek rávezetések tudnak lenni, de a cél az, hogy ne kelljen kiprovokálni ezt a belső figyelmet és reflex szinten dolgozzunk belül, ne kelljen palack vagy bosu vagy akármi.
A tény, hogy egy kar megemelésénél engem pl az érdekel, ahol még el sem indult a kar, hanem az a belső mozgás ami azt megelőzi, az tudom, hogy elég bizarr.
Nagyon izgalmas és rettentően fontos ez a felfedezni való terület, egy új dimenzió nyílik a fejlődésre.