Mi történik ha tiéd az első hely? Vagy éppen a dobogó, a döntő, az egyéni csúcs vagy maga a kijutás. Mámorszerű boldogság neked meg a szurkolóidnak. Egy önigazolás, hogy megérte a sok küzdelem meg lemondás ami ezzel járt kiskorod óta.

Mi lesz ha nem nyersz? Vagy éppen nem leszel dobogós, nem jutsz döntőbe, nem érsz el egyéni csúcsot vagy ki sem jutsz. Csalódás neked meg a szurkolóidnak. Az az edzésmunka, tehetség, egészségi állapot, szerencse, nem juttatott el a kívánt helyre.

Mi lehet a célod? A lehetőségeid szerint a lehető legtöbb örömöt szerezni magadnak, környezetednek, hazádnak, szurkolóidnak, amit számtalan módon megtehetsz. Sportolóként az eredményed, küzdőszellemed, sportszerűséged, kisugárzásod, nyilatkozataid által. Segítőként meg sokféle szerepben szülő, edző, edzőtárs, masszőr, orvos, sportvezető, bíró, önkéntens és sorolhatnám.

Hol húzzuk meg a sikeresség határát? Az aranyérem, dobogó, döntő, egyéni csúcs vagy maga a kijutás. Sokan osztják meg, hogy népességarányosan milyen előkelő helyen végeztünk Párizsban, vagy a régióban vastagon vertük érmek számában a szomszédos országokat. Ez most azt mutatja, hogy ez egy boldog, egészséges és sportos nemzet? Inkább nem azt, hogy van néhány sportolói csoport meg egy-két sportág, ami vastagon túlteljesít?

Boldogság neked meg a környezetednek. Ha ezen dolgozol és érsz el benne sikereket akkor azt teszed amit az olimpiai bajnokok. Ezt sokszor ők maguk sem tudják, de amikor rájuk telepszik a depresszió akkor rájönnek, hogy a siker nem gyógyszer. Tanulni, dolgozni, bíztatni, segíteni, felemelni egymást lehetőségeink szerint, ha ettől lesznek érmek egy olimpián az már csak hab a tortán.