Eredetiben így hangzik Ida Rolftól:
"The paradox is that when a balanced body bends there is flexing movement but the body lengthens. There is no shortening. It does not depend on the position of the individuals, whether he is sitting or standing; it depends on the psoas. If the psoas is where it belongs, the body lengthens in all movement."
Az, hogy a tested kiterjed vagy összemegy ahogy mozgatod az most már látod, hogy rajtad múlik. A képesség, hogy mennyire tudsz mozogni központból, összekapcsolódva, mennyire tudod folyamatosan egyensúlyban tartani a medencédet az tesz erőssé.
Ettől a kiterjedéstől az ízületek kisebb eséllyel érnek össze és kopnak el. A nagyhorpasz aktív munkája összeköti a test alsó és felső felét, így be tudnak segíteni relatíve távolról is egymásnak, ami megnöveli a hatékonyságot, eredményességet.
Amikor az egyik oldali nagyhorpasz aktívabb mint a másik, akkor képes elcsavarni az alsó csigolyákat. Amikor megnyúlik, akkor a lordózis csökken vagy megszűnik, eltűnik az S alakú gerincív és megnő az esély a sérvre. Amikor megrövidül, akkor túlságosan kinyomódik a has és túl nagy nyomás kerül a derékra. Sőt olyan is van, hogy a nagyhorpasz belső rostjai megnyúltak a külsők pedig megrövidültek, vagy éppen fordítva. Tehát nagy eséllyel sem a megerősítés, sem a megnyújtás nem fog eredményre vezetni, a test egyensúlyba hozását kell megcélozni, és a gyengébb rész erősödni a túlfeszült meg lazulni fog.
