SPORTOLÓ
Az a helyzet, hogy nem vagy könnyű helyzetben. Te vagy az aki nem (csak) a virtuális mozgást részesíted előnyben. Nem kényszerből jársz, hanem szereted amit csinálsz. Jó a közösség, szereted az edzéseket, meccseket, versenyeket. Ki tudod egészíteni a sok ülést és tanulást egy aktív dologgal.
Ez így tökéletesen hangzik. Odafigyelsz, hogy ne csak elkallódj, ne csak elteljen a gyerekkorod, a mozgásról ráadásul azt tudod hogy egészséges is.
Akkor miért meséli szinte minden hozzám eljutó tini, hogy szinte az egész csapatnak itt fáj ott fáj? Derék, térd, sarok, váll, … Hetek, hónapok, akár évek óta. Mi lesz veled idősebb korodban?
Mik azok a dolgok amik nem készítenek fel arra hogy képes legyél egészségben sportolni?
- a sok ülés, ráadásul arra alkalmatlan székeken
- a stressz, amit az iskolában, otthon meg akár a sportpályán elszenvedsz
- rossz minták alapján lested el és másoltad le a mozdulatokat
- nem tudsz kihez fordulni, mert ez a szakma (szinte) nem is létezik
Milyen tévhitek vannak a fejedben?
- ahol fáj, ott is tudom megoldani
- a kis pihenés kis gyógyulás, akkor a nagy pihenés nagy gyógyulás
- a nagy terhelés miatt vannak az ízületi gyulladásaim
- ha kihagyok egy edzést lemaradok a többiektől, ellenfelektől
- az erősítés megfelelő védelmet biztosít
- a rendszeres nyújtás elengedhetetlen
A fájdalom segít neked megmutatni, hogy arra amit csinálsz nem állsz készen. Azt is megmutatja, hogy hol vannak gyenge, sebezhető pontjai a testednek. Amit nem mutat meg, hogy mit kell tegyél, hol indulj el a megoldás felé. Változtatnod kell és újrapróbálkozni, és addig változni amíg szükséges. Ha a tünet ellen küzdesz nem igazán nyerhetsz, csak időben vagy térben áthelyezed a problémát. Ennek ellenére a tünetet csillapítani hasznos, de ha ugyanúgy mozogsz, gondolkodsz és érzel mint korábban akkor ugyanazokat a köröket fogod futni.
Ki kell lépned a mátrixból!
SZÜLŐ
Te sem vagy könnyű helyzetben. Mindent megteszel a gyermekedért. Motiválod, hogy sportoljon, elhordod edzésre, megveszel minden kiegészítőt, szurkolsz a versenyen, és öledbe veszed ha elesik. Helyette viszont nem tudsz megtenni semmit, bízol a sorsban.
Ha jönnek az első panaszok, akkor próbálsz tanácsot adni saját tapasztalatból. Ha ezek nem válnak be akkor szakemberhez fordulsz. Aztán ha az sem akkor szakembertől szakemberig. Nehéz döntéseket kell meghoznod, sokszor ellentétes vélemények alapján. Sokan megpróbálnak az ösztöneikre, a szívükre is figyelni. Nincs tuti megoldás, de egy gondolatkísérletet mindig megér, hogy amit teszek az milyen következményekkel jár. Ha a fájdalom ellenére továbbjáratom edzésre, lehet hogy olyat teszek ami negatívan fog hatni a felnőtt életére. Ha megtiltom akkor olyan lelki fájdalmat okozok, ami szintén megnyomorítja, ráadásul még meg is utáltatom magam. Itt megtalálni az arany középutat elég kilátástalan. De azért nem minden ilyen borús, mert sokszor a megpróbáltatások után érettebben, erősebben kerülünk ki a helyzetekből, a Jóisten meg sosem hagy minket magunkra, csak van amikor annyira kifürkészhetetlen, hogy nem látjuk.
